A technológiai innováció utolsó fellendülése aréziparszázad első két évtizedében fordult elő, amikor a külszíni bányászatot, a flotációs töményítést és a reverberációs kohót a porfiros rézércekhez igazították.

A lúgozás-oldószeres extrakció-elektromos nyersanyag kivételével a gyártásonkénti zsaru alapmódszerei 65 éve változatlanok. Ráadásul az 1900 és 1920 között megnyitott bányák közül hat ma is az Egyesült Államok legnagyobb réztermelői közé tartozik.

A nagy előrelépések helyett az elmúlt 65 évben a rézipar technológiai innovációja nagyrészt olyan fokozatos változásokból állt, amelyek lehetővé tették a vállalatok számára, hogy gyengébb minőségű érceket hasznosítsanak, és folyamatosan csökkentsék a termelési költségeket. A méretgazdaságosság valódi volt

a rézgyártás minden fázisában. Mind a gépek, mind az emberi termelékenység drámaian nőtt.

Ez a fejezet röviden leírja a réz előállításának technológiáját, a feltárástól a bányászaton és őrlésen át az olvasztásig és finomításig vagy az oldószeres extrakcióig és az elektromosodásig. A fejezet a rendőrök történetének áttekintésével kezdődik technológiai fejlesztésenként. Aztán mindegyikre

A rézgyártás szakaszában áttekinti a jelenlegi legkorszerűbb technikát, azonosítja a legújabb technológiai fejlesztéseket, áttekinti a várható jövőbeli előrelépéseket, valamint a kutatási és fejlesztési igényeket, és megvitatja a további előrelépések fontosságát az amerikai ipar versenyképessége szempontjából. 6-1. ábra

folyamatábrák a pirometallurgiai és hidrometallurgiai célokra

2 rézgyártás. A 6-1 és 6-2 táblázat ezeknek a folyamatoknak a kapszula összefoglalását tartalmazza.

1 A pirometaIIurgia METÁI extrahálása ércekből és koncentrátumokból kémiai reakciók segítségével magas hőmérsékleten.

2 A hidrometallurgia a fémek kinyerése ércekből vízbázisú oldatok segítségével.

Már ie 6000-ben az őshonos rezet – a tiszta fémet – vöröses kövekként találták meg a Mediterrán térségben, és edényekké, fegyverekké és szerszámokká kalapálták. Kr.e. 5000 körül a kézművesek felfedezték, hogy a hő a rezet képlékenyebbé teszi. A réz öntése és olvasztása ie 4000-3500 körül kezdődött (lásd a 6-2. ábrát). Kr.e. 2500 körül a rezet ónnal kombinálták, hogy bronzot készítsenek – ez az ötvözet, amely erősebb fegyvereket és szerszámokat tett lehetővé. A sárgaréz, a réz és a cink ötvözete valószínűleg csak i.sz. 300-ban került kifejlesztésre

A rezet először az izraeli Timna-völgyben bányászták (a földön találttal ellentétben) – egy elhagyatott területen, amelyről úgy tartják, hogy Solo mon király bányáinak helye volt (lásd a 6-3. ábrát). A föníciaiak és a remanok, akik Cipruson és a dél-spanyolországi Rio Tinto területén dolgoztak a nagy bányákban, korán előrehaladtak a rézkutatás és bányászati ​​módszerek terén. Például a rómaiak közel 100 lencse alakú érctestet találtak a Rio Tinto réznegyedben. A modern geológusok csak néhány további lelőhelyet találtak, és Rio Tinto modern termelése szinte teljes egészében olyan ércből származik, amelyet először a Remans fedezett fel.

3 Rio Tinto-ban a remanék kibányászták az érc felső, oxidált részét, és összegyűjtötték a réz-Iaden oldatokat, amelyeket a víz lassan szivárgott le a szuifid érctesteken. Amikor a mórok a középkorban meghódították Spanyolország ezen részét, az oxidércek nagyrészt kimerültek. A rómaiak szivárgási tapasztalataiból tanulva a mórok külszíni bányászatot, rakásos kilúgozást és vaskiválási technikákat fejlesztettek ki, amelyeket továbbra is alkalmaztak. Rio Tintónál a XX.

Nagy-Britanniában a rezet és az ónt a kukoricafalban dolgozták meg, és már Kr.e. 1500-ban kereskedtek a föníciaiakkal. A remanék továbbfejlesztett fémlurgiai technikákat hoztak Nagy-Britanniába.